De kezdjük az elején! Az, hogy áthelyeztem az életterem a fővárosunkba, jár néhány megkérdőjelezhetetlen előnnyel, melyek egyike, hogy ha épp jut rá idő, remek filmpremierekre juthatok el. Bár eddig nem kifejezetten éltem ezzel a lehetőséggel, a Star Wars - Rogue One esetében mégis sikerült.
Hogy mit adott a film? Mindent, amit kellett.
A Star Wars VII. epizódja csalódást okozott. Gyermekkorom óta rajongója vagyok a Star Wars univerzumnak, az eredeti három film meghatározó pontja volt az életemnek, még az utólag gyártott előzmény filmtrilógia előtt rengeteg hullámzó minőségű regényt is elolvastam, melyek tovább bővítették a messzi-messzi galaxis történetét. Szerettem elveszni a Star Wars világában.
A lelkesedésem az évek során némileg csökkent, a gyermekkort hátrahagyva átláttam az egész univerzumteremtősdi mögött meghúzódó kíméletlen üzleti vállalkozás összefüggéseit, és egyre inkább úgy éreztem, hogy az újabb történetek már nem nekem szólnak, az animációs sorozatoknak, képregényeknek, egyebeknek már nem én voltam a célközönsége.
Az előzmény filmtrilógia anno képtelen volt megadni azt a Star Wars élményt, amit gyermekként kaptam az eredeti három résztől. A VII. epizód pedig képes volt alulmúlni minden elvárásomat, pedig én tényleg nagyon szeretni akartam azt a filmet.
Az, hogy a regényekben kibővített univerzumot kukázták a filmkészítők, eleve kellemetlenül érintett - mindamellett, hogy az animációs és egyéb sorozataikban azért rendszeresen szemezgetnek belőlük - de hogy egy teljesen kaotikus, logikátlan, zagyva és elkapkodott folytatást termeljenek ki magukból Ébredő Erő címen, na az rosszul esett. Csalódtam a Star Wars univerzumban, és közel álltam hozzá, hogy lemondjak róla, elkönyveltem magamban, hogy a gyermekkori emlékeim között megmarad az eredteti filmek dicsfénye, de mást már nem nagyon vártam a Csillagok Háborújától.
Aztán jött a Rogue One (Zsivány Egyes), ami mindamellett, hogy spin-off film, egy, az eddigiektől merőben eltérő Star Wars élményt ígért. Láttam az előzeteseket. Nem voltak rosszak, bár a lelombozó VII. rész után képtelen voltam nagy várakozással állni ehhez az új filmhez. Az alcíme, "a Star Wars story", avagy "egy Star Wars történet" pedig olyannyira unszimpatikus volt, hogy leírhatatlan. Rém gagyinak hatott, minek kellett az oda egyáltalán? Ahogy érzékeltem, a végső verzióban már nem is nagyon erőltették.
Csak néhány ígéret a filmet megelőző kampányból: háborús film lesz, emberközelivé teszi a Star Wars univerzumot, láthatjuk a Galaktikus Birodalmat ereje teljében, nem lesznek Jedi lovagok - nos, ezek a hírek már képesek voltak felkelteni az érdeklődésem.
A régen olvasott regények közül is azok jöttek be legjobban, amik nem a Skywalker család és a sleppjük galaxis megmentő csuklógyakorlatairól szóltak (az ilyen regényekből tonnaszám lehet kapni), hanem az egyszerű, hétköznapi katonákról.
Végül elérkezett az idő, és én eljutottam a Rogue One premierjére.
Milyen lett a film?
Szerintem brutálisan jó.
Olyan élményt adott nekem, amit évek óta nem adott egyetlen Star Wars égisze alatt bemutatott produktum sem. Miközben néztem, szinte újra képes voltam azt a lelkesedést érezni, mint sráckoromban az eredeti trilógia megtekintése során.
Iszonyatosan tetszett, még annak ellenére is, hogy vannak nagyon nyilvánvaló hibái.
A CGI néhol bődületesen rossz, máshol meg olyan gyönyörű, hogy elképesztő. A párbeszédek néhol nagyon nyögvenyelősek, máshol meg pörgősek, lazák, vagányak, ahogy kell. A történet maga bír néhány zavaróan logikátlan szegmenssel, de az epikus, heroikus háborús drámát, amit ígértek, azt bizony hibátlanul nyújtja a film.
Ha már háborús dráma... úgy kellett ez a Star Wars univerzumnak, mint éhezőnek a falat kenyér! Az egész galaxist uralma alá hajtó katonai rezsim ellen elkeseredetten küzdő lázadók végre a helyükön vannak kezelve, a film bepillantást enged mindkét oldal felső vezetőségének működésébe, a vezetők közti ellentétekbe, az egyszerű sorkatonai szinten zajló csatározásokba, és megvallom őszintén, régen bővítette egy film ekkora léptékben magát a Star Wars világot.
A fel-felbukkanó mellékkarakterek az eredeti filmtrilógiából megmosolyogtatók voltak - így is ki lehet szolgálni a hozzám hasonló régi rajongókat - és végre viszontláthattunk az újak mellett számos olyan idegen fajt is, amelyek ott voltak az eredeti filmekben, ezzel is éreztetve, hogy igen, ez ugyanaz a Star Wars univerzum - ezt például az Ébredő Erőnek nem sikerült nálam elérnie, onnan ez borzasztóan hiányzott.
A Rogue One ütközetei remekül vannak koreografálva, tényleg képes volt emberközelivé és hitelessé tenni a csatákat (mind felszíni, mind űrbéli hadszíntéren), a néző érzi, hogy a sugárvetők cikázó lövedékei a halált hordozzák, és egy csillagrombolóval sem nagyon lehet szórakozni.
Ami pedig számomra hatalmas pozitív vonása volt az egésznek: a hangok. Gyakorlatilag importálták az eredeti filmekben használt hangeffektek jó részét, ami olyan jóleső nosztalgiaáradatot szabadított el a zsigereimben, hogy egyszerűen imádtam. A lövedékek becsapódása, a lövegtornyok ágyútüze, a vadászgépek hajtóműve, a generátorok zúgása, a droidok csivitelése mind úgy hangzott, mint gyermekkoromban a régi filmekben, már-már éreztem, hogy ugyanott vagyok.
Óriási élmény volt.
A masszív nosztalgiafaktor mellett viszont képes volt számos újdonsággal is szolgálni a film, ráadásul oly módon, hogy ezek nem lógtak ki az összképből. A Birodalom oldalán először láthattunk légköri vadászokat és tankokat, de a lázadók oldalán is akadt néhány "új" hajó - itt külön pozitívumként kiemelném, hogy nem voltak restek még az utólag gyártott előzmény trilógiával is megteremteni a kapcsolatot.
Meg ott volt Darth Vader... az ő jelenetei aranyat érnek, és erről legyen is elég ennyi.
A Rogue One képes volt visszarepíteni kicsit a kölyökkoromba, és feltámasztotta bennem a rég nem érzett lelkesedést az egyik kedvenc filmes univerzumom iránt. Ez kétségtelenül nagy haditett, és én a magam részéről rendkívül hálás vagyok ezért. Ez a film megérdemli, hogy sikeres legyen.
Visszavedlettem Star Wars rajongóvá.
Rendkívüli módon bízom benne, hogy a stúdió és az illetékes filmes szakemberek tanulnak ebből, és a VIII. epizód végre olyan színvonalú lesz, amilyet megérdemel a Star Wars univerzum.
Hiszen a jelek szerint lehet ebből remek dolgokat kihozni. A Rogue One szerintem ilyen lett.
Hozzáteszem: egy bővített verziót, vagy rendezői vágást szívesen megnéznék még belőle, hogy láthassam azokat a jeleneteket is, amikkel az előzeteseket feltöltötték.
