2017. december 15., péntek

Az Utolsó Jedik - filmélmény

Hol is kezdjem…?

Először is üdv újra itt! Egy teljes év kihagyás után azt hiszem ildomos ismét egy filmmel kapcsolatos véleménnyel visszatérni, ami ráadásul még némileg kapcsolódik is az ezt megelőző legutóbbi poszthoz.

Szóval…

Megtekintettem a Star Wars aktuális évi epizódját, ami a Last Jedi címet viseli, ez immár a 8. számozott folytatás. Mindenekelőtt őszintén bevallom, rettenetesen vegyes érzelmekkel álltam fel a filmet követően a moziteremben. Komolyan, én nagyon szeretni akartam ezt a filmet, a Star Wars univerzum régi rajongójaként igényem volt rá, hogy a két évvel ezelőtti 7. epizód – ami enyhén szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet – kapjon a sorozat egy olyan folytatást, ami méltó az eredeti Star Wars filmekhez, és nem mellesleg a tavalyi Rogue One mozihoz. Legnagyobb sajnálatomra azonban nem kaptam meg, amit szerettem volna.

Most jelzem, hogy a filmmel kapcsolatos véleményem kifejtése során néhány ponton bele fogok menni a történet részleteibe is (SPOILER ALERT!), mikor az írásom nyilvánosságra kerül, ez még sokaknak okozhat problémákat, úgyhogy előre szóltam!

Vegyük először sorra a film azon pontjait, amelyek elnyerték a tetszésemet, mert ezekből sajnos kevesebb lesz. A nyitány például ilyen. A történet, amit a jelenetsor köré kanyarítottak, már azért hagy némi kívánnivalót maga után, de egyébként a kezdő űrcsata többnyire rendben van. A látvány első osztályú, de 2017-ben egy ekkora költségvetéssel bíró hollywoodi szuperprodukció esetében ez a minimum. Az Ellenállás bázisának evakuálása, a vadászpilóták elkeseredett próbálkozása, hogy feltartsák a támadó flottát, a bombázóraj önfeláldozó ellentámadása szerintem szépen megkoreografált, látványos, tele van heroikus pillanatokkal. Nekem kifejezetten tetszett, bár volt néhány dolog, ami azért bicskanyitogató volt, de ezek egyrészt apróságok, másrészt ebben a bekezdésben a pozitív dolgokat firtatom. Mint amilyen a Supreme Leader tróntermében zajló összecsapás a First Order uralkodójának testőrsége és a két fénykardforgató főszereplő között. Véleményem szerint ez az egész film legjobban sikerült harcjelenete. Bár a történetszál, ami eddig a pontig vezet, nem kicsit vérlázító, de ettől függetlenül ez a csata izgalmas, ugyancsak jó koreográfia és látványos pillanatok jellemzik. Ráadásul a harc végeztével a történet is egy teljesen logikus irányba halad tovább. Nem állítom, hogy nem volt kiszámítható, de legalább az író nem talált ki valami abszurd baromságot a történet továbbgörgetésére, ami ennek a filmnek az esetében határozottan a pozitív pontok között említhető, különösen a történet többi értelmetlen elemének fényében.

Nos, körülbelül ennyit a film azon részleteiről, amik nekem tetszettek. Innentől pedig a negatív dolgok jönnek, amikből sajnos sokkal több lett, mint el bírtam volna viselni. Bár az ördög a részletekben rejlik, ezúttal nem boncolnám fel zsigerig a filmet, csak kiemelem a legsúlyosabb problémáimat, mert úgy vélem, ez is éppen elegendő magyarázattal szolgál majd arra, hogy miért nem voltam elragadtatva a 8. epizódtól.

Először is a film tónusa eltolódott a komédia irányába, ami a legkevésbé sem tesz jót a történetnek. Egészen egyszerűen túl sokat próbáltak humorizálni, túl sok a vicceskedő beszólás, túl sok a helyzetkomikum, ami főként azért zavaró, mert a poénok kevés kivételtől eltekintve egyáltalán nem működnek, a gyermeteg humormorzsák, amiket az író egyes karakterek szájába adott, sokszor olyan helyzetekben igyekeznek oldani az amúgy is nehézkesen megteremtett feszültséget, mikor dramaturgiai szempontból súlyos hibának éreztem. Ez a bohóckodás sokszor semmi mást nem eredményezett, csak kizökkentett a történetből. Alapvetően nem a humorizálással van bajom, a korábbi epizódokban is gyakran volt egy-egy karakternek jópofa beszólása, megestek a szereplőkkel olyan dolgok, amiken a néző nevethetett, de legtöbbször sikerült megtartani az egészséges egyensúlyt. A Last Jedi volt az első Star Wars film, amivel kapcsolatban kialakult bennem az az érzés, hogy a készítők valójában egy vígjátékot, vagy paródiát akartak összehozni, bár az alaptörténet nem kedvezett a törekvéseiknek, de ők azért mindent megtettek, hogy komédiát csináljanak belőle.

Ami számomra ugyancsak fájó pont volt, az Luke Skywalker maga. Az alkotók valamiért a megkeseredett, rosszindulatú vénember mintapéldányát faragták belőle. Fájó volt látni, hogy a régi filmek hőse milyen dicstelen életutat kapott osztályrészül a 8. rész írójától. Felmerült bennem, hogy a Jedi Rend tagjai valami vallási alapokra visszavezethető okból képtelenek a kudarcaikat az önbecsülésük megőrzésével feldolgozni? Ha valami félresikerül, akkor reflexből elbujdosnak, önkéntes száműzetésbe vonulnak, és visszautasítják a lehetőségét is, hogy ehelyett inkább segítsenek helyrehozni, amit elrontottak. Tette ezt anno Yoda, és tette ugyanezt Luke Skywalker a 8. rész szerint. Luke az egészet ráadásul még megfejeli azzal, hogy olyan rosszmájú tuskóként viselkedik, ezt pedig egészen elképesztő volt látni. A halálvágy és világvége hangulat, amit áraszt magából, egyszerűen méltatlan a karakterhez, még annak ellenére is, hogy a film folyamatos visszautalások formájában próbálja lenyomni a magyarázatot minderre a néző torkán. Meglátásom szerint csúfosan mellément az ő történetszála, ahogyan korábban Han és Leia története is a 7. epizódban. Mint akkor, most is azt éreztem, a Jedi visszatér végjátéka fényében a karakter nem ott van, ahol lennie kellene, és nem azt teszi, amit kellene. (Ha hinni lehet a pletykáknak, Mark Hamill színész egyáltalán nem volt kibékülve azzal, amit a karakterével művelt az író, és ezek után teljes mértékben meg is tudom érteni.)

Ha pedig már Leia is szóba került, a film egyik legdühítőbb jelenete hozzá köthető. Dühítő, mert indokolatlan, illogikus, és túlzó, ahogyan egyedüli túlélőjévé válik az Ellenállás vezérkarát teljes egészében elpusztító robbanásnak. Nem is értem, hogy ezt a jelenetet a készítők hogyan gondolhatták komolyan. Vele van az Erő, mert ő is Skywalker, ezt megértem, de az, hogy a semmiből olyan szuperképességei bukkannak felszínre, aminek se előtte, se később nyoma sincs az egész történetben, egészen érthetetlen. Mindez nyakon öntve azzal a pátosszal, amivel tálalják, külön kellemetlenné teszi az egész jelenetet. Pedig Carrie Fisher (nyugodjon békében) kiválóan alakított, csak az alkotók voltak képtelenek úgy bánni Leia karakterével, ahogy illett volna.

Vissza kell térnem Luke Skywalkerre a film lezárása kapcsán. Az a hatalmas illúzióvarázslat, amit végrehajt a végén, megint csak egy olyan írói túlzás, hogy igen nehéz feldolgozni. Értem én, 30 év alatt akkora bűvész lett, hogy ihaj, de azért amit a végén művel, azzal szerintem kissé túllőttek a célon a készítők. Bár a jó pap holtig tanul, a film tanúsága szerint pedig a Jedi még azután is (hiszen már a szellemek is képesek az Erővel hatni az élők világára), de szerintem ez azért túlzás volt.  Azzal pedig, hogy a végső nagy fordulatot a jelenetsor több pontján is egyértelműen elárulják, még annyira sem tesz jót az összképnek. Meg akkor ez az illúzió hogyan is működik pontosan? Többek által is kézzel megfogható tárgyakat tud kivetíteni a fél univerzumon keresztül, de a saját projekciójával már trükköznie kell, nehogy lebukjon, hogy valójában nincs ott? Csak én nem értem?

A film teljes terjedelmét tekintve az a kérdés is felvetődött bennem, hogy miért pakolták tele totálisan felesleges jelenetekkel? Egészen konkrétan a kaszinóvárosban zajló eseményekre gondolok. Ha ezek kimaradtak volna a történetből, szerintem semmivel sem lett volna kevesebb. Ja, hogy akkor nem lett volna ok szerepeltetni a 7. epizód legidegesítőbb és a 8. epizód legfeleslegesebb karakterét (Finn), hozzá csapva egy vadonatúj, ugyancsak teljességgel elhanyagolható karaktert (Rose)?  Én a magam részéről vígan tudtam volna létezni enélkül a történetszál nélkül. Értelmetlen, szükségtelen, és csak a játékidőt nyújtja pofátlanul.

Zavart az is, hogy a legtöbb mellékszereplő immár csak comic relief, semmi több, az amúgy is túltolt humorizálás eszközeiként – elszenvedőiként – statisztálnak csupán a háttérben. Akik kivételt képeznek, azok az Ellenállás katonái, akiknek viszont komolyan semmi más szerepük nincs az egész film folyamán, mint hősi halált halni. Ennyi. De legalább azt gyakran és harsányan teszik.
A végére pedig, ami a leginkább kihozott a sodromból… Az a főgonosz! Supreme Leader Snoke! A First Order vezetője, a sötét nagyúr, a hatalmas, a félelmetes, a Sötét Oldal mestere, aki leigázza az univerzumot, és olyan képességei vannak, mint senki másnak! Egy vicc.
Az egész karakter nevetséges, amit pedig tesznek vele, az olyan szinten kínos, hogy nézőként én éreztem rosszul magam. Snoke és az ő sorsa volt az egész film mélypontja! A vele történtek sértő lustaságra és fantáziátlanságra vallanak az író részéről, amit képtelen vagyok tolerálni. Minden szerepe pusztán annyi, hogy indukáljon egy eleve várható fordulatot a történetben, de ehhez kár volt így felépíteni ezt a karaktert, nem értem az okát, és határozottan úgy érzem, hogy még a sztori írója sem igazán tudna erre épkézláb magyarázattal szolgálni azon kívül, hogy nem nagyon volt ötlete, mit is kezdjen Snoke fővezérrel, ezért egy minden eleganciát nélkülöző huszárvágással áthidalta a problémát, hogy a történet tovább pöröghessen. A véleményem az, hogy ez viszont a lehető legrosszabb megoldás volt.

Mindent összevetve mégsem tudom teljes szívemből utálni ezt a filmet. Sok pontja rossz, tényleg, nagyon rossz. De számos jelenet akad, ami jól sikerült, vannak kifejezetten ötletes és szép megoldásai. Kissé visszás lett a moziélmény, de őszintén szólva  messze nem tett rám olyan rossz benyomást, mint két évvel ezelőtt a Force Awakens. Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert azt a filmet követően eleve nem voltak túl nagy elvárásaim a folytatásával kapcsolatban, és így minden csapnivaló részlet ellenére a Last Jedi kevésbé fájt.

Úgy tudom, hogy ennek az epizódnak az írója és rendezője kapta a Disney illetékeseitől a megbízást, hogy még egy, teljesen új Star Wars filmtrilógiát is megalkosson… minimum zavarba ejtő a számomra. Csak remélni tudom, hogy felnő a feladathoz az úriember, amihez innen is sok sikert kívánok neki, mert a Last Jedi alapján sajnos ez még nem igazán sikerült.