Sok, igen sok, mi több, rengeteg ismerős javaslatára kezdek most bele ebbe a fantasztikus online ténykedésbe, amihez pedig korábban úgy gondoltam, nem igazán lesz közöm sosem.
Blog...
Csodaszép szó.
Úgy hiszem, hogy ha az ember egyszer brutálisan belebukott az addigi életébe, elvesztett mindent, amit addig fontosnak érzett, amire a torz jövőképét tévesen alapozta, és egyszerre, nagy erővel ütött vissza rá rengeteg régebben elkövetett hibája, akkor az események ilyetén láncolata értelmezhető valamilyen furcsa (elvetemült) jelzésként is, hogy éppen ideje az új dolgokkal történő kísérletezgetéseknek.
Például a blogolásnak. Meg sok minden másnak is, természetesen.
Hogy mennyire ingergazdag a jelenleg engem körülvevő világ, és termel-e elegendő történést, amiről érdemes időről időre pár sort ide felvésni?
Lövésem sincs. Majd elválik.
Egyelőre elképzelni sem tudom, hogy miről is kellene szóljon ez az egész. Keresem a világomat. Talán így tudnám leginkább körülírni a fő célt.
Keresem azt a világot, amiben valamilyen formában képes vagyok elhelyezni önmagam, és talán azokat az embereket is, akik általában a környezetemben léteznek.
Egy új világot, ha már a korábbi összedőlt, és maga alá temetett.
Hogy eléggé borús vagyok? Az. Nem vitatkozom. De mégis milyen lelkiállapot lenne az ideális a világkereséshez? Szerintem ez sem rosszabb, mint bármi más. Kiindulási pontnak legalábbis
megteszi.
Bízom benne, hogy mint minden, idővel ez is változik majd.
Ez itt a legkevésbé sem mondható az első lépésnek ebben a történetben, de - abban a pillanatban, mikor ezt leírom - kétségtelenül egy határozott lépésnek érzem.
Szóval írok. Írni is fogok. Hogy milyen rendszerességgel, az majd még kiderül.
Most pedig felkelek, és szép lassan lépkedem tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése